Véres verejtékcseppek között írom ezt a bemutatkozást. Mint sok oldalon olvashatjátok ez nem egy egyszerű feladat. Nehéz az embernek egyszerűen csak úgy írnia magáról. Mit írjon? Hogyan? Mi érdekelne másokat is? Hát azért én megpróbálom. 
Lizynek hívnak, de persze nem ez a becsületes nevem. Budapesten tengetem mindennapjaimat, de közel sem itt születtem. Távol, olyan 250km-re innen. Elmondhatom magamról, hogy rendelkezem egy érettségivel, így papíron már érett vagyok. Ez azonban sem lélekben, sem testben nem igaz még rám. De törekszem arra, hogy ha nem is éretté, de kiforrottá váljak.
Angolul és spanyolul  tudok tanítottak az iskolában. Nem tudom megmondani, hogy a reál vagy a humán tantárgyak álltak hozzám közelebb. Szerettem a törit, az irodalmat, de a matekot is, viszont utáltam a nyelvtant és a kémiát. 
Az életemben rendkívül fontos szerepet játszik a  tánc és a  rajz.
Elsős korom óta táncolok : 7évig klasszikus balett és modern tánc, 3 évig kortárs tánc. Igen, ez nincs meg 12 bizonyos okok miatt. Sajnos most nem táncolok, kinőttem abból a csoportból, ahová eddig jártam és még nem találtam újat. Imádok táncolni, nem tudnám megmagyarázni, hogy mit érzek, amikor táncolok. Elképesztően gyönyörűnek tartom a balettet és örülök, hogy azt tanulhattam, viszont azt hiszem, hogy a kortárs táncban megtaláltam önmagam.
Rajzolok amióta az eszemet tudom. Rajztagozatos iskolába jártam és 14 éves koromtól intenzíven járok külön rajziskolába. Rajzzal szeretnék foglalkozni a jövőmben, még ha most úgyis áll, hogy ez nem fog összejönni. A rajz jelenti a fél életemet. Az oldalon nem láthattok egyet sem a rajzaim közül. Ez csupán azért van mert nem szeretem mutogatni őket. Nem érzem magam elég jónak ahhoz, hogy mindenféle irka-firkámat mutogassam. A pontos okot nem tudom, így alakult. Majd egyszer, talán eljutok odáig...
A személyiségemet nem próbálnám leírni, többek között azért, mert még magam sem tudom, hogy pontosan milyen. Annyit elég ha tudtok, hogy arról a képről amit fent láthatok saját magam jutott eszembe. Nem azért mert szőke, hosszú hajam van és így nézek ki hátulról, hanem mert a kép hangulata, színei, a lány testtartása, a fények mind arra emlékeztetnek, amilyen magam is vagyok.