Ezt a bejegyzést egy felkérés, Holland és a mai csúfosan kudarcba fulladt "edzésem" ihlette.

Volt egyszer, hogy egy lány megkért, hogy had öntsön szoborba. Igen, jól hallottátok! Persze nem nekem akar emléket állítani, hanem egy plasztika feladatához kért segítséget. Valakitől meghallottam, hogy én elég sokáig balettoztam és mivel ő egy balettmozdulatot szeretne kiönteni gipszből ezért felkért alanynak, mert azt gondolja, hogy én balettos izomzattal rendelkezem. Sajnos téved. Természetesen ezt mondtam neki. A képen, amit átküldött, hogy milyen mozdulat kellene, a lány csupa izom, íme:

Az egy másik dolog, hogy képtelen lennék erre a mozdulatra, de részletekben kell majd csak megcsinálnom szóval azzal nincs gond. Látjátok azt a gyönyörű hátat és azt a gyönyörű lábat? Na nekem olyanjaim nincsenek. A hátam olyan mint bárkié aki egy pecet nem mozog mostanság, a lábam az egyetlen amin a mai napig látszik, hogy táncoltam. Na ezért tértem ki erre, mert ennek a felkérésnek a hatására újra vissza akartam hozni a balettos izmaimat és hajlékonyságomat. A mai napig büszke vagyok rá, hogy az életem ekkora részét kitette a BALETT és szégyellem, hogy az amit ott elértem az egyre csak hanyatlik, míg végül nem lesz belőle semmi. Persze ez elkerülhetetlen, hiszen folyamatos tánc kellene ahhoz, hogy fenntartsam azt az állapotot, de akkor is szégyellem. Már előre látom az arcát mikor meglátja, hogy mekkora egy punnyadék vagyok.

Ehhez az "elhatározásomhoz" Holland is rásegített az utolsó bejegyzésével. Nem csak szeretnék valami rendszerezettebb, energikusabb, egészségesebb életet, hanem szükségem van rá. Erre a mai "edzésem" ébresztett rá. Tudtam, hogy rossz formában vagyok és hogy nem fogom sokáig bírni, de arra a mérhetetlen fáradtságra nem készültem fel, ami elfogott mozgás közben. Nem az, hogy elfáradtam, hanem egyszerűen alapból nem volt energiám. A második felülésnél már visítottam és elterültem a szőnyegen. Szörnyű élmény volt.
Sajnos lustább lettem, régen büszke voltam a kitartásomra, nem érdekelt ha fáj, tovább csináltam. Muszáj visszahoznom a régi énemet.

Viszont nálam nem működnek a mások által előállított, szuperbiztos edzési tervek. A saját rendszeremet kell kidolgoznom. De ez nagyon nehéz, mert ha én alakítom a szabályokat, akkor felhatalmazva érzem majd magam azok megváltoztatására.
Nagyon kis célokat kell kitűznöm magam elé. Sajnos már nagyobbakkal nem megy. Ha előbb elkezdtem volna akkor gyorsabban haladhatnék, de most csak nagyon kicsi célokkal kezdhetek. Pl. elmenni egyszer uszodába, vagy egy nap meginni 2 liter vizet. 

Az a baj, hogy ezek az elhatározások mindig lefekvéskor a párnák között születnek meg. Ott persze könnyű. Ráadásul ha ennyire nem megy a mozgás teljesen elmegy tőle a kedvem. Még március környékén elhatároztam, hogy járni fogok úszni és el is mentem, de annyira rossz kondiban voltam, hogy két hossz után ki akartam köpni a tüdőmet. Imádok úszni, de annyira rossz érzés volt, hogy képtelen vagyok leúszni annyit, amennyit szeretnék, hogy teljesen elment tőle a kedvem. Most megnéztem Sopronban az uszoda árakat és sokkal kedvezőbb mint Pesten, úgyhogy ott talán nem is lesz akkora bűntudatom ha egy jegy áráért 3 hosszt úszok. Illetve reménykedem benne, hogy nem lesznek nagyon sokan. Bár ez nem valószínű.

Ezen kívül nyilván az étkezésemben is kellene valami rendszert varázsolni, de még mindig rázkódom bele a kollégiumi életbe, szóval ezt inkább nem tűzöm ki célul, mert nem fog menni. Még! Helyette olyan apró dolgokat próbálok megtenni, hogy pl. minden nap reggelizem, illetve szeretnék valami energizáló zöld teát is venni. Nem tudom, hogy van e értelme, de én úgy érzem, hogy lesz. Nem tudtok esetleg ajánlani valamit?

Szóval egyenlőre ennyi. Jah igen, még annyi, hogy nyújtani is nagyon szeretnék. A hajlékonyságommal még az a szerencse, hogy viszonylag jó és egész hamar vissza tudom hozni ha ráfekszem a dologra és mindennap nyújtok egy kicsit. Remélem menni fog.

Elnézést a hosszú monológért, de most ezt le kellett írnom. Így talán nehezebben is szabadulok. Néha kérjétek rajtam számon, hogy hogyan haladok és akkor menni fog :)!

Ha bárkinek van tanácsa vagy ötlete, hogy hogyan leheljek életet az ellustult testembe kérem írja meg! Nagyon szívesen olvasnék tapasztalatokat, eszmefuttatásokat, biztatásokat meg minden egyebet a témával kapcsolatban :)!

További szép hosszú hétvégét!

Lizy