Jesszus, már majdnem december van...

.... és megint iszonyatosan sokáig nem írtam, na de lépjünk túl ezen :)! Ez  a bejegyzésem kicsit koppintásnak tűnhet, de ez csak azért van mert az is. Nikitől csentem az ötletet, hogy mivel ilyen sokáig nem adtam hírt magamról csinálok egy kis helyzetjelentést, hogy mi újság velem mostanság.

Mivel legutoljára november hetedikén írtam, ezért jöjjön a november nyolcadikai programom ! Ez pedig nem más mint a Nickelback koncert!! Nagyon sokat tudnék róla mesélni de megpróbálom összetömöríteni. Szóval természetesen ultrahihetetlenülelmondhatatlanul király volt, a tagok jófejek voltak. Amit nagyon értékeltem, hogy megtanultak pár magyar szót, sőt egy-két rövid mondatot is és nem csak azt szajkózták, hogy BUDAPEST (mint az előzenekar)!! Rengetegen voltak, szinte megteltünk és minden korosztály képviselve volt, de azért főleg a 25-30 évesek. Nagyon jó helyen álltunk (még ha ez a képeken nem is látszik), bár persze  mindig sikerül kifogni olyan két méter magas égimeszelőket, akit mindenképpen eléd szeretnének állni, de ez hozzá tartozik, megoldottuk. Rengeteget ugráltunk és végigordítottuk a koncertet! Annyira jó volt!! 

Aztán a következő említésre való esemény az évfolyamunk első KIÁLLÍTÁSA volt :)! Ez a kiállítás még a gólyatáborban készült alkotásokból állt és már mindenki nagyon várta. Ígérgették, hogy lesz, nem hittük, hát megcsinálták. Mi is nagyban besegítettünk, mert a kiállításhoz való kajamennyiséget mi csináltuk meg. A koncepció az volt, hogy valami őszi legyen, ezért bevásároltunk egy hadseregnek is elegendő sütőtököt. Ezt próbáltuk meg a legtöbb formában feldolgozni. Bár nagyon szép lett a végeredmény, azt tudni kell, hogy hajnali kettőig dolgoztunk rajta, mert 3-an csináltuk össz-vissz, úgy hogy a koliban egy sütő van a másodikon és egy a negyediken. Na de azért tök jó volt és a végeredmény megérte a sok fáradalmat :)! 

A kis zászlócskák az én érdemeim :)!

A kiállítás igazi lényegéről ITT nézhettek képeket, plusz ha előzőleg rákattintotok a "kiállítás" szóra, akkor még egy kicsit olvashattok is róla.

Hát ez lenne a két fő esemény. A további időnket a kipakolásra való készülés tölti ki, szóval ezen jár mindenki agya mostanság. Az apróságokat is szeretném elmesélni, de azt majd legközelebb, mert ma egy olyan este van/volt amikor nem aludtam (hohoóó..ez az első de nem az utolsó :D) és mostmár mennem kell mert egy fél óra múlva indulunk a suliba és még a tegnapi szerkómban ülök itt .

Remélem mihamarabb tudok jelentkezni, addig is mindenkinek további jó készülést a zhk-ra, vizsgákra, dolgozatokra :)!

Sziasztok,
Lizy

Sziasztok Mindenkik :)!

Újra elnézést kell kérnem, hogy ily sokáig nem adtam jelet magam felől. Az okot továbbra is tudjátok, a suli. Bár azon gondolkodom, hogy lehet, hogy abba kellene már hagynom a bocsánat kéregetést, mert én is, meg valószínűleg ti is unjátok már. Csak mindig bűntudatom van ha sokáig nem jelentkezem, annak ellenére, hogy ezt más blogokon is így folyik.  
Szóval most kérek elnézést az összes hosszabb kihagyásomért, de azt hiszem, vagyis remélem, hogy mindneki megérti. Köszönöm :)!

Kicsit elkalandoztam. Sok tervem van a bejegyzéseket illetően, de mint mindig, sose az előre megtevezettek, hanem a hirtelen jött ötletek nyernek, szóval íme, egy újabb fellángolás.
Ma kaptam kézhez az első tekercs filmemet előhívatva. Nagyon-nagyon vártam már, hogy előhívassam őket, ugyanis még nyáron kezdtem el fotózni vele (igen, eléggé spóroltam a képkockákkal). És mivel a Rossmann olyan fantasztikus, hogy az előhivatásukkal együtt CD-n is megkapom a képeket, ezért meg tudom mutatni nektek is :)! 
Nem azért vagyok olyan büszke rájuk, mert úgy gondolom, hogy mind marha jó, és tökéletes, hanem azért mert azt hittem, hogy az összes kép sötét lesz és/vagy homályos. És ennek ellenére, szinte mindegyik kép jó lett. Igen, van pár homályos és van pár, ahol nem olyanok a fények, amilyeneknek lenniük kellene, de mindettől függetlenül nagyon örülök nekik!
Kiválasztottam nektek a kedvenceimet, fogadjátok őket sok szeretettel :)!

Van még :)!

Egy kis Youtube-os csemege.
Mint a legtöbb korombeli lány szeretem ha megy a zene miközben csinálok valamit. Bármit. Utazáshoz szeretem a pörgősebb, erőteljesebb számokat, de ha csak háttérzenére van szükségem miközben gépezek vagy a sulis feladataimat csinálom, akkor a könnyedebb, lassabb a sokszor akusztikus vagy klasszikus számokat kedvelem. De állandóan szükségem van újakra, mert olyan sokszor megy zene a háttérben, hogy elég hamar megunja a saját számait az ember, így mindig újakat keresgélek Youtube-on.
Nagyon szeretem a feldolgozásokat, mindig szívesen hallgatom az ifjú kis énekespalántákat a Tecsőn, így találtam rá eme ifjú hölgyre is. 
Nagyon tetszik a hangja, olyan kis könnyed, de nagyon szép, bármit elénekel erőlködés nélkül. Az egyszál gitár a kezében pedig számomra tökéletes. Ami plusz pont neki, hogy bár feldolgoz nagyon ismert, úgymond slágereket is, de e mellett, számomra ismeretlen dalok feldolgozásait is elénekli. Nekem már kicsit unalmas, hogy a Youtubeon szinte mindenki ugyanazokat a Rihanna, Miley Cyrus és egyéb dalokat dolgozza fel. Persze, érdekes, hogy mit lehet kihozni ezekből a számokból és szívesen is hallgatom őket, de egy idő után már unalmas ugyanannak a számnak a coverjeit hallgatni állandóan.

Szóval ajánlom figyelmetekbe eme hölgyeményt :)!

Lizy

Ezt a bejegyzést egy felkérés, Holland és a mai csúfosan kudarcba fulladt "edzésem" ihlette.

Volt egyszer, hogy egy lány megkért, hogy had öntsön szoborba. Igen, jól hallottátok! Persze nem nekem akar emléket állítani, hanem egy plasztika feladatához kért segítséget. Valakitől meghallottam, hogy én elég sokáig balettoztam és mivel ő egy balettmozdulatot szeretne kiönteni gipszből ezért felkért alanynak, mert azt gondolja, hogy én balettos izomzattal rendelkezem. Sajnos téved. Természetesen ezt mondtam neki. A képen, amit átküldött, hogy milyen mozdulat kellene, a lány csupa izom, íme:

Az egy másik dolog, hogy képtelen lennék erre a mozdulatra, de részletekben kell majd csak megcsinálnom szóval azzal nincs gond. Látjátok azt a gyönyörű hátat és azt a gyönyörű lábat? Na nekem olyanjaim nincsenek. A hátam olyan mint bárkié aki egy pecet nem mozog mostanság, a lábam az egyetlen amin a mai napig látszik, hogy táncoltam. Na ezért tértem ki erre, mert ennek a felkérésnek a hatására újra vissza akartam hozni a balettos izmaimat és hajlékonyságomat. A mai napig büszke vagyok rá, hogy az életem ekkora részét kitette a BALETT és szégyellem, hogy az amit ott elértem az egyre csak hanyatlik, míg végül nem lesz belőle semmi. Persze ez elkerülhetetlen, hiszen folyamatos tánc kellene ahhoz, hogy fenntartsam azt az állapotot, de akkor is szégyellem. Már előre látom az arcát mikor meglátja, hogy mekkora egy punnyadék vagyok.

Ehhez az "elhatározásomhoz" Holland is rásegített az utolsó bejegyzésével. Nem csak szeretnék valami rendszerezettebb, energikusabb, egészségesebb életet, hanem szükségem van rá. Erre a mai "edzésem" ébresztett rá. Tudtam, hogy rossz formában vagyok és hogy nem fogom sokáig bírni, de arra a mérhetetlen fáradtságra nem készültem fel, ami elfogott mozgás közben. Nem az, hogy elfáradtam, hanem egyszerűen alapból nem volt energiám. A második felülésnél már visítottam és elterültem a szőnyegen. Szörnyű élmény volt.
Sajnos lustább lettem, régen büszke voltam a kitartásomra, nem érdekelt ha fáj, tovább csináltam. Muszáj visszahoznom a régi énemet.

Viszont nálam nem működnek a mások által előállított, szuperbiztos edzési tervek. A saját rendszeremet kell kidolgoznom. De ez nagyon nehéz, mert ha én alakítom a szabályokat, akkor felhatalmazva érzem majd magam azok megváltoztatására.
Nagyon kis célokat kell kitűznöm magam elé. Sajnos már nagyobbakkal nem megy. Ha előbb elkezdtem volna akkor gyorsabban haladhatnék, de most csak nagyon kicsi célokkal kezdhetek. Pl. elmenni egyszer uszodába, vagy egy nap meginni 2 liter vizet. 

Az a baj, hogy ezek az elhatározások mindig lefekvéskor a párnák között születnek meg. Ott persze könnyű. Ráadásul ha ennyire nem megy a mozgás teljesen elmegy tőle a kedvem. Még március környékén elhatároztam, hogy járni fogok úszni és el is mentem, de annyira rossz kondiban voltam, hogy két hossz után ki akartam köpni a tüdőmet. Imádok úszni, de annyira rossz érzés volt, hogy képtelen vagyok leúszni annyit, amennyit szeretnék, hogy teljesen elment tőle a kedvem. Most megnéztem Sopronban az uszoda árakat és sokkal kedvezőbb mint Pesten, úgyhogy ott talán nem is lesz akkora bűntudatom ha egy jegy áráért 3 hosszt úszok. Illetve reménykedem benne, hogy nem lesznek nagyon sokan. Bár ez nem valószínű.

Ezen kívül nyilván az étkezésemben is kellene valami rendszert varázsolni, de még mindig rázkódom bele a kollégiumi életbe, szóval ezt inkább nem tűzöm ki célul, mert nem fog menni. Még! Helyette olyan apró dolgokat próbálok megtenni, hogy pl. minden nap reggelizem, illetve szeretnék valami energizáló zöld teát is venni. Nem tudom, hogy van e értelme, de én úgy érzem, hogy lesz. Nem tudtok esetleg ajánlani valamit?

Szóval egyenlőre ennyi. Jah igen, még annyi, hogy nyújtani is nagyon szeretnék. A hajlékonyságommal még az a szerencse, hogy viszonylag jó és egész hamar vissza tudom hozni ha ráfekszem a dologra és mindennap nyújtok egy kicsit. Remélem menni fog.

Elnézést a hosszú monológért, de most ezt le kellett írnom. Így talán nehezebben is szabadulok. Néha kérjétek rajtam számon, hogy hogyan haladok és akkor menni fog :)!

Ha bárkinek van tanácsa vagy ötlete, hogy hogyan leheljek életet az ellustult testembe kérem írja meg! Nagyon szívesen olvasnék tapasztalatokat, eszmefuttatásokat, biztatásokat meg minden egyebet a témával kapcsolatban :)!

További szép hosszú hétvégét!

Lizy

Nem tudom, hogy hogyan és miért talált meg ez a szám. Bár valószínűleg onnan dereng az egész, hogy idén nyáron Siófokon, egy retro-bárban erre a zenére iszonyatosan ugráltunk, úgy, hogy én még életemben nem hallottam akkor. Lehet, hogy innen ragadt meg. Ki tudja.
A lényeg, hogy nagyon retro és nagyon fülbemászó, plusz imádom a szövegét! Ez pontosan az a dal, amit amikor meghallgatsz megállapítod, hogy neked ez nem tetszik. Aztán másnap vagy napokkal később azon kapod magad, hogy állandóan ezt dúdolod, míg végül muszáj meghallgatnom és onnantól nincs megállás.
És pontosan ilyen gonosz szándékoktól vezérelve mutatom meg nektek is :)!

Lizy

U.i.: Ma végeztem életem első filmtekercsével! Holnap viszem előhívatni és már alig várom!